Sorbaállás

Hétfő

Hogy lehet egy postán 45 percig sorban állni?:oo Valaki megmagyarázná? mert én nem tudom. Annyi viszont biztos, hogy szerintem még soha senki nem állt annyit sorba mint én. 3 csomag miatt. És hogy a néni mennyit tökölt a 3 csomaggal.. Eszméletlen. Na mindegy. Igazából elég sok mindenen gondolkoztam ez alatt a 45 perc alatt (persze anya is ott volt, de nem zavart:D). Sorolhatnám, hogy miken, de nem érdekelne senkit, így csak a főbb rádöbbenéseimet írom le, amik lehetséges hogy segítenek majd neked:))

Először is rájöttem, hogy nem adhatom fel az álmaimat. Ha eldöntöttem, hogy az orvosi pályát választom, akkor bizony nekem ott a helyem. ha van egy álmod, akármilyen nehézség is jön, NE ADD FEL! Hiszen nem tudhatod, hogy milyen közel a cél. Én minden 3. napon megingok, és azon agyalok, vajon nekem való e ez a pálya. Vajon képes leszek leküzdeni a tanulási nehézségeket, és képes leszek több precizitást produkálni? Néha persze ezekre nem a válaszom, és úgy döntök inkább kukás leszek. Jól állna a kukás ruha szerintem:D De aztán rá kell döbbennem, hogy ez így nincs a helyén. Nekem van egy álmom, és meg fogom valósítani. Álmodhatsz arról, hogy egyszer egy nagy színpadon állsz és több ezrek tapsolnak neked! Lehetsz világhírű focista, tudós, ügyvéd, író, zenész, festő.... akármi. Ha ez az álmod valósítsd meg! Mi akadálya van? A tanulás, a szüleid? Nem támogatnak mások? Persze a támogatás mindig jól jön... De be kell bizonyítanod, hogy képes vagy rá! Mert, ha nem élvezed a munkád, nem élvezed azt ami az életed nagy részét elveszi, nem lesz boldog életed. Mindig lesznek olyanok, akiknek nem tetszik amit csinálsz, akik utálni fognak. Ezeket (bocsánat a kifejezésért), de le kell szarni. Persze a kritikákat meg kell hallgatni, hiszen abból tanulhatsz, de ha csak az a célja, hogy lehúzzon, és bántson... egyik füleden be, másikon ki. Ez az egyetlen lehetőség, máskülönben sérülni fogsz lelkileg, és nem leszel biztos saját magadban. Úgyhogy én mindenkit arra bíztatok, hogy gyerünk! Harcolj az álmodért!:)

Ez az egyik dolog ami foglalkoztatott...:) és szerintem nem hiába:)