Süssünk, süssünk

Egy nap a sok közül, amikor tényleg jól érzem magam. Persze a boldogságnak, minden embernél más-más okai vannak. Engem a legkisebb dolgok is képesek boldoggá tenni. Ha látok egy sexy képet Niall-ről, vagy meghallom a kedvenc dalom a rádióban. Esetleg a kedvenc dalomra kelek, vagy megdicsérnek egy olyan tantárgyból, amiből nem vagyok olyan jó. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel. Na de ma nem csak egy kis ideig tartott ez a boldogság. Egész nap jókedven volt. És ennek az oka a legjobb barátnőim egyike. Amikor arra kelek, lehúzza rólam a takarómat, és egész reggel filmet nézünk (ami mellesleg nem kötött le egyikünket sem, de Johnny Depp játszik benne, úgyhogy megnéztük), aztán csapatmunkával zsákokat hordunk le a pincébe, leszedjük a megszáradt ruhát a szárítóról. Aztán miattam meghallgat egy fél 1D albumot, amikor igazából utálja őket. Vagyis most már nem, mert az én jó hatásomra megszerette őket:) és ez tök jó érzés:D
Aztán zongorázunk, és sütit sütöttünk. Na most azt kell tudni, hogy mi meg a sütés jók vagyunk együtt. Melegszendvicset annyira jól csinálunk, mint senki más:D Csináltunk Shrek szeletet, meg almás.fahéjas muffin-t. Érdekes volt, merthogy nem akart összeállni a tészta normálisan, és nem volt tortabevonónk, ezért nutellával pótoltuk, aminek nincs olyan jó íze így együtt, de megettük.
Nem is az a lényeg, hanem, hogy akármennyire is rossz hangulatod van, bánt valami, akármi bajod van, a legjobb barátnőd fel tud dobni (aztán el is kap... hahahaha... humor Herold:D... bocs). De tényleg. Hiszen nem hiába lettek ők a legjobb barátnőink. Akármit képesek lennénk megtenni egymásért. Ez alap dolog. Vagyis szerintem teljesen alap dolog. Úgyhogy rossz a hangulatod? Ne csinálj semmi olyat amit megbánsz. Csak hívd fel a barátnőd, és hidd el jobb lesz:D

Új felfedezések!:D

Kedd

Hosszú hosszú nap. De annyi új tudásra tettem ma szert, hogy igazából nem bánom, hogy kicsit hosszabb lett a nap, mint kellett volna. Van pár dolog amire rádöbbentem, és számomra elég fontosak. Akkor kezdem az első felfedezésemmel oké?:)
Először is, biosz órán rá kellett jönnöm, hogy a hús (pl.:csirke) amit megeszek, nem más mint az állat izomzata.

Te tudtad ezt? Engem teljesen lesokkolt ez a hír. Talán vega leszek. Bár még nem döntöttem el.:)
A második felfedezésem, hogy a tesitanárt annyira egyszerű átverni. Annyit mondasz neki, hogy nekirohantál a padnak (ami az én esetemben igaz), és belilult a térded.... Mindez 2 hete, de nem baj, jó indok, és máris el van intézve egy felmentés tesiből:D
Újabb felfedezés volt, hogy a történelem előadóból kimászás az ablakon nem nagy feladat. (nem kipróbálni!!) A mi tanárunk elég bamba, az ajtó messze volt, és az udvaron tanár nem volt, így Lilivel (a világ legjobb padtársa) úgy döntöttünk, mi az ablakon keresztül hagyjuk el a termet. És természetesen sikerrel is jártunk, lebukni nem buktunk le, és egy óriási élménnyel lettünk gazdagabbak. És igazából ezek az apró dolgok tesznek érdekessé egy átlagos napot. Ha halálra unod is magad a barátok, és a felfedezések ráébresztenek hogy volt értelme a napnak. Sose gondoljátok, hogy feleslegesen keltetek fel, vagy semmi értelme ennek a napnak. Minden nap egy új lehetőség. MINDENRE! Ki kell használni az életet. Ha te nem teszed meg akkor ki fogja helyetted? Várhatod, hogy történjen valami, de mennyi az esélye, hogy pont veled fog történni valami, amikor csak ülsz és semmit nem csinálsz? Úgyhogy légszíves emeld meg a feneked, és éld az életed, ha eddig nem tetted<3:)

Sorbaállás

Hétfő

Hogy lehet egy postán 45 percig sorban állni?:oo Valaki megmagyarázná? mert én nem tudom. Annyi viszont biztos, hogy szerintem még soha senki nem állt annyit sorba mint én. 3 csomag miatt. És hogy a néni mennyit tökölt a 3 csomaggal.. Eszméletlen. Na mindegy. Igazából elég sok mindenen gondolkoztam ez alatt a 45 perc alatt (persze anya is ott volt, de nem zavart:D). Sorolhatnám, hogy miken, de nem érdekelne senkit, így csak a főbb rádöbbenéseimet írom le, amik lehetséges hogy segítenek majd neked:))

Először is rájöttem, hogy nem adhatom fel az álmaimat. Ha eldöntöttem, hogy az orvosi pályát választom, akkor bizony nekem ott a helyem. ha van egy álmod, akármilyen nehézség is jön, NE ADD FEL! Hiszen nem tudhatod, hogy milyen közel a cél. Én minden 3. napon megingok, és azon agyalok, vajon nekem való e ez a pálya. Vajon képes leszek leküzdeni a tanulási nehézségeket, és képes leszek több precizitást produkálni? Néha persze ezekre nem a válaszom, és úgy döntök inkább kukás leszek. Jól állna a kukás ruha szerintem:D De aztán rá kell döbbennem, hogy ez így nincs a helyén. Nekem van egy álmom, és meg fogom valósítani. Álmodhatsz arról, hogy egyszer egy nagy színpadon állsz és több ezrek tapsolnak neked! Lehetsz világhírű focista, tudós, ügyvéd, író, zenész, festő.... akármi. Ha ez az álmod valósítsd meg! Mi akadálya van? A tanulás, a szüleid? Nem támogatnak mások? Persze a támogatás mindig jól jön... De be kell bizonyítanod, hogy képes vagy rá! Mert, ha nem élvezed a munkád, nem élvezed azt ami az életed nagy részét elveszi, nem lesz boldog életed. Mindig lesznek olyanok, akiknek nem tetszik amit csinálsz, akik utálni fognak. Ezeket (bocsánat a kifejezésért), de le kell szarni. Persze a kritikákat meg kell hallgatni, hiszen abból tanulhatsz, de ha csak az a célja, hogy lehúzzon, és bántson... egyik füleden be, másikon ki. Ez az egyetlen lehetőség, máskülönben sérülni fogsz lelkileg, és nem leszel biztos saját magadban. Úgyhogy én mindenkit arra bíztatok, hogy gyerünk! Harcolj az álmodért!:)

Ez az egyik dolog ami foglalkoztatott...:) és szerintem nem hiába:)

Földrajz-.-

Szombat.

Van rajtam kívül valaki, aki küszködik minden tantárggyal, vagy csak én vagyok ilyen béna és szerencsétlen. Nem is a tantárggyal van bajom. Egyszerűen csak az, hogy nem tudom úgy felmondani anyának, ahogy én azt megtanultam 10 perccel előtte a szobámba. Mert megtanultam! De miért is tudnám elmondani? Minden második mondat után belegabalyodok, elfelejtem, hogy mi következik, vagy egyszerűen csak nem tudom kifejezni magam, és ez által azt veszi le anyukám, hogy nem tanultam meg. Pedig DEEEE!!!!

Most épp a földrajzzal küszködök, de nagyon. 2 nyomorult lecke, és én még sehol nem járok. Na jó az egyiket nagy nehezen felmondtam, a másiknak is megvan a fele. De Olaszország már nem akar megragadni. Semennyire. Magamnak szépen elmondom, mi után mi következik. Az autógyárak, a mezőgazdaság, a visszamaradott dél, de amikor oda jutok, hogy na akkor anyának is, akkor kész végem. Leblokkolok. 

Ha valaki tud erre valamit, akkor nagyon szépen kérem, hogy jelezzen, mert nagy a baj. Már ott járok, hogy az önbizalmam egyenlő a nullával, és kukás akarok lenni. Szép kis terv mondhatom. De így jár az, aki... nem tudom. aki így jár. Kész vége léptem...

Problémák

Péntek

 Most túl az őszi szüneten (na jó, még van 2,5 nap), és kicsit lecsendesedve, mondhatom, hogy wáo. Elfáradtam. Úgy tényleg igazán nagyon elfáradtam. Szellemileg, testileg lelkileg. Ahogy egy ember csak el tud fáradni. Hogy ezt 14 évesen mégis hogy a francba csinálom, arra még nem sikerült rájönnöm, de igyekszem:D ugye az, hogy minden nap 7-8-kor érek haza, és utána még meg kell tanulnom másnapra. Reggeli koránkelések, esti későn fekvések. Az a sok séta a buszmegállóig, és haza. Borzasztó. Szerintem minden tinédzser ilyen problémákkal küzd. És akkor még ott az a fránya, mindenben okos szülő is nem? Akik mindenből bajt csinálnak, még abból is, ha túl hangosan hallgatod a kedvenc dalodat, vagy ha wc-zés közben énekelgetsz. Meg a sok utálkozó, akik mindig jobban tudják, hogy mit kellene tenned, mint saját magad. És te csak jegyzetelsz és jegyzetelsz, hátha valami jót is mondanak. Ismerős helyzet?:) Én így élem a mindennapjaimat. És a testvérekről ne is beszéljünk, akik akkor sem hagynak békén, amikor már azzal fenyegeted, hogy kidobod az ablakon. Persze szereted őket, de akkor is. 

Borzalmas hétköznapok. És mindenki elvárja tőlünk, hogy tökéletesen teljesítsünk, mindenben fittek legyünk. Egy csomó problémával kell megküzdenie a 12-16 éveseknek. Nem mondom, hogy a többi korosztály olyan egyszerűen működne, de ebben az időszakban kezdődik az élet. Én legalábbis így élem meg. 

Általam felfedezett problémák, amikkel a legtöbb baj van: kinézet (ez alatt értem az alakra való tekintetet, a pattanásokat, karikás szemeket, a hajat, körömápolás, és persze a ruhák), a tanulás (amiben ugye a legjobbnak kéne lenned, hiszen a szüleid elvárják tőled), alváshiány (amiről mi nem tehetünk, az iskola az oka), magány (amikor csak ülsz és annyit érzel, hogy hiányzik valaki), a fejben lévő kavargások (tényleg fogalmad sincs miért de csak agyalsz, agyalsz agyalsz.), a "társ" választás, a szülőktől való elszakadás.

Ebben a blogban, megpróbálok segíteni (ha tudok, és szüksége van rá valakinek), kérdésekre választ adni, és bemutatni pár esetet ami velem történt meg. :))